Szolgáltatásaink

• aktuális fizikális állapotuk nyomonkövetése
• a terhelhetőség mértékének, az elváltozásoknak, betegségeknek megfelelő gyakorlatok megtervezése

• hanyagtartás
• helytelen tartások: laposhát, nyergeshát, domborúhát
• deformitások: gerincferdülés, mellkasdeformitások (tölcsérmellkas, tyúkmellkas), csípőficam, lúdtalp

• csak működésben megnyilvánuló (funkcionális) tartási eltérés, amelynél a csontrendszerben és a csigolyákban még nem találunk kóros elváltozásokat
• a deformitás elsősorban a hát-és törzsizomzat gyengeségével függ össze, mely aktív izomerővel, gyakorlatokkal még korrigálható.
• gyermek figyelmeztetésre javítani tudja tartását, de nem képes hosszabb időn keresztül fenntartani ezt az állapotot.

• előre eső, csapott vállak
• medence előrebillenése
• görnyedt hát
• lógatott fej (lomha járás)
• behúzódó mellizmok, gyenge has-és farizmok

• a gerincoszlop oldalirányú elhajlása (scoliosis)
• a gerincoszlop mozgékonysága csökken, a csigolyaoszlop akaratlagos kiegyenesítése már nem lehetséges
• az oldalirányú görbülethez társulhat a csigolya deformitása, a gerinc csavarodása is, aminek következtében a háton bordapúp, csípőtájon aszimmetria alakul ki
• az életkortól és attól függően, hogy melyik gerincszakasz érintett, több típust különböztetünk meg.

• a vállak, lapockák, csípőlapátok nem egy magasságban vannak

Tyúkmellkas: az elülső mellkasfalnak, elsősorban a szegycsontnak és a bordáknak az elődomborodása. Ez az elváltozás ritkább, mint a tölcsérmellkas. Gyakorlatilag nem okoz panaszokat.

• Tölcsérmellkas: a „cipészmellkasnak” is nevezett fejlődési rendellenesség az elülső mellkasfalnak, a szegycsontnak és a hozzá kapcsolódó bordáknak a különböző mértékű, ismeretlen eredetű behúzódása a mellüreg felé, ezáltal a mellkas alakja felülről lefelé, mint egy tölcsér szűkül lefelé.

• kifejezetten vékony testalkat, vállak előreesnek, törzs előre dől
• általában a gerinc háti szakaszán nagyobb mértékű görbület látható
• funkcionális szívzörejek, EKG eltérés
• gyakoriak a felső-és alsó légúti fertőzések (hörgőgyulladás, tüdőgyulladás)
• terhelésre fáradékonyság, nehézlégzés jelentkezik, gyakori az aszthma
• Tyúkmellkas: az elülső mellkasfalnak, elsősorban a szegycsontnak és a bordáknak az elődomborodása. Ez az elváltozás ritkább, mint a tölcsérmellkas. Gyakorlatilag nem okoz panaszokat.

A boltozatok jelentősége a rugalmasság biztosítása, és a lépés során kialakult ütközés csökkentése, illetve a testsúly rugalmas közvetítése a talaj felé.

Amennyiben a túlterhelt láb szalag- és izomrendszere elfárad, a boltozatok ellaposodnak, elveszítik rugalmasságukat, nem képesek a tompításra. Továbbá hatást gyakorolhatnak a további ízületekre, és károsíthatják azokat (pl. térd, gerinc).

• Lúdtalp: a leggyakoribb statikus eredetű lábelváltozás. A láb hosszboltozatának és/vagy harántboltozatának veleszületett vagy huzamos túlterheléséből adódó lesüllyedése, ellapulása.
• Bokasüllyedés: boka befelé dől, a boltozat laposabb, sarok kifelé tolódik, lábfej hosszabb lesz, kiszélesedik. Kiszélesedett talpnyomatot figyelhetünk meg, a viselt lábbeli sarka kívül kopik.

    A-C: harántboltozat                         Lúdtalp                                                            Bokasüllyedés

   A-B: hosszanti boltozat

• a korai talpra állás
• a kifelé fordított lábfejjel való járás
• a láb alakjától eltérő. nem megfelelő méretű cipő viselése
• a sima, kemény talaj szintén gyengítő tényező
• túlerőltetés, edzés nélküli túlzott igénybevétel
• a testsúly hirtelen megnövekedés

• a talplenyomat telitalpat („medvetalpat”) ábrázol, nem „babszem” mintát
• bokák befelé dőlése
• csámpás járás
• cipő sarkai nem egyformán kopnak
• lábfájdalom

Amennyiben betét viselése szükséges, feltétlenül egyénre szabott talpbetét készítése ajánlott!

• szívbetegségek, elhízás (obesitas)
  A szervezet zsírtaltalmának kóros növekedése. Elhízásról akkor beszélünk, ha a túlsúly a zsírszövet mennyiségének megnövekedésből származik, továbbá a testtömeg az ideális súlynál 20%-nál nagyobb.
  
  

• Figyelmeztető jelek lehetnek
  

• örökletes tényezők
• a jóllakottság érzés hiánya
• anyagcserezavar

Asthma

A légutak krónikus gyulladásos betegsége, ami különféle kiváltó tényezők hatására rohamokban jelentkezik.

Roham alatt főleg a kilégzés válik nehezítetté, de a belégzés is kapkodó és csak a mellkas felső részébe irányul.  

Két fő típusa: allergiás asztma: allergének provokálják, terheléses asztma: fizikai terhelés váltja ki a tüneteket.

Figyelmeztető jelek lehetnek

• köhögés, általában rohamokban

• ziháló, sípoló kilégzés

• nehézlégzés
• szorító érzés a mellkasban